Égszínkék - előszó

Minden lány a szerelemről álmodik. Egy szenvedélyes, szélsőséges, érzelmi háborúktól fűtött kapcsolatról, mely a viszály csúcsáról a végtelen szerelem puha selymébe omlik. Elképzelik saját történetüket, érzelmi viharokat duzzasztanak magukban, megteremtik kedvesük arcát, okosan kigondolják a közéjük álló akadályok számtalan sorozatát, melyeken átverekednek egymásért. Meséjüket teletűzdelik titokban elsuttogott mámoros szavakkal, félig igaz ígéretekkel, keserű vitákkal, boldog egymásra találásokkal és lopott csókokkal. Fantáziaszült, édesen dédelgetett álomképek ezek, melyek finoman szemükre hintik a boldogság fátylát. Igen, minden lánynak megvan a saját története, amit újra és újra lejátszik gondolataiban, s melyet bár jól tudja, sosem fog átélni, mégis képtelen elengedni, mert oly jó néha az álmokban létezni. Senki sem gondol arra, hogy a szerelem megtörhet. Nem, a szerelemes történet boldog vége szükségszerű, csakúgy, mint a levegő.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése